Ivás közben

Petőfi Sándor

Hányadik már a pohár?… csak Ötödik? Teremt' ugyse! becsülettel Működik. Máskor megfe-felelek kétannyinak: S lábaim most már öttől is inganak. Ing a lábam, a nyelvem meg Elakad – Torkom a therpomyléi Szorulat, Ledionas a bor, mely lecsepege, Gondolatim… Sex… Rex… Xerxes serege. Sehogysem t'om kifejezni Magamat – Azt hiszitek, hogy talán a Bor miatt? Ne higgyétek, édes atyámfiai, Nekem a bor nem szokott megártani. Nekem a bor hogymikép is Ártana? Hát hiába voltam volna Katona? Úgy biz, aki fölmarkolta, katona – Mégpedig bakancsos voltam valaha. Zöldhajtókás, sárgapitykés Közlegény… Egész a közlegénységig Fölvivém! Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám; Még idővel degradáltak volna tán.Tyhű, látjátok, ott az könnyen Megesik, Mert a katonai pálya Fene sik; Legkivált az olyfélének, mint magam, Kinek kissé akaratos feje van. Útmutatást nekem ne is Adjatok, Szent Dávid hárfájára sem Hallgatok! Orrnál fogva senki engem nem cibál, – Azt cselekszem, ami tetszik… Tudja Pál, Mit kaszál. …Eh, de én itt egyre-másra, Mint malom, Csak darálok, csak darálok, S szomjazom. Adjatok bort! a malom jól nem megyen: Hogyha nincs nedv, ami hajtsa, bőviben. Hadd igyam hát! hogy forogjon Kerekem – Meg sem állok, csak a kancsó- Feneken. Bárha mindjárt – amint Falstaff szólana – Bárha, mondom, egy mérföldig tartana. Hol is hagytam?… tudja gólya… Úgy igaz! A malom volt az utósó… Vagy nem az? Mit is mondtam a malomról… én bizon Hogyha présbe csavarítnak sem tudom.Annyi szent: a szemem héja Oly nehez, Mint malomkő… tán az álom Környekez. Elég is ma a tivornya, ágyba hát! Álmadozzuk folytatását… jó 'jszakát!

Két hordó bort(Magyarországi cigány népköltészet)

Két hordó bort adj, ha kérek, Csobolyóval adok néked. Mind azt mondja a cigány, Van aranya jónehány: Keresik a nincstelenek, El is isszák istenesen.

Dobos Éva fordítása

Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek a fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”

(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)